"Majd szép lassan átöltöztünk és felmentünk a szobába. Már majdnem elaludtam, amikor az ablakból valami kopogást hallottam. Pontosabban, mintha valaki dobálná az ablakot kis kövekkel. Féltem kinézni az ablakon. Mi van, ha visszajöttek az üldözők ? Lassan odamentem és félre húztam a függönyt."
Ahogyan az ablakon beszűrődött a fény elvakította szemem, így nem láttam ki áll a kertben. Viszont még mindig hallottam, ahogyan dobálja az a bizonyos személy az ablakot.
De várjunk csak..itt valami nem stimmel. Éjszaka semmi fény nem fog engem megvakítani az ablakban, max a kinti lámpák pislákolnak gyengén.
-Anya, ne máááár! -nyitottam ki a szemem végre.
-Dehát Nikki! Már nem soká dél van és tudod, hogy jön Emily nénikéd és Lili!
-Még egy negyedórát adj, kérlek. Éppen egy akciófilmbe csöppentem álmomban.
-Egy percet sem kapsz! Ja és Nolan-t leszoktathatnád erről a 'dobáljuk meg Nikki ablakát, hátha kitörik projektjéről'! -nos...igen. Nolan a barátom. Vagy legalábbis valami ilyesmi. Jó, ez most fura volt. Szóval az a lényeg, hogy még az elejét járjuk.
Nolan
Ami pedig a Lynch családot illeti, ez csak egy álom volt. Na jó, azért ez nem teljes mértékben igaz. Én tényleg ismerem őket, nagyon jól. Rydel volt gyermekkori önmagam legjobb barátnője. De az utóbbi időben nem sokat beszélgettünk. Nagyon elfoglalt. Igazából Stormie és Mark a legjobb barátaik anyáéknak, így az egész gyerekkorunkat a Lynch fiúkkal és Rydel-el éltük le, na meg Ratliff-el. Szóval nem így ismertem meg őket valójában, mint ahogyan az álmomban. Még akkor javában nem létezett az R5. Csak átlagos gyerekek voltak. A másik meg az, hogy Ross egyáltalán nem ilyen kedves velem a valóságban. Nem igazán bírjuk egymást. Lehet, ha nem gyerekkoromban ismerem meg őket, akkor minden máshogyan alakult volna? Mondjuk, ha csak egy véletlen találkozás, vagy incidens során.. Az álmom alapján igen. Visszatérve a valósághoz, ovis korom, sőt..hazudok.. Még oviba sem jártam már a srácokkal játszottam. Egészen 13 éves koromig velük lógtam minden egyes nap. Aztán egy nap elköltöztek. Nagyon fájt nekem is, Rydel-nek is és valamilyen szinten a fiúknak is, de bele kellett törődnünk. A Lynch szülőkkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot telefonon, neten. Rydel-lel beszélek, amikor csak ideje engedi, amióta létrejött a banda. Egyébként imádom a zenéiket egytől-egyig. Még annak ellenére is, hogy Ross énekel nagy részben. Nos akár utálom, akár nem, azt el kell ismernem, hogy jól csinálja, amit csinál, a hangja nagyon klassz. Csak a gazdája ne lenne ilyen tuskó.
Egyébként Los Angeles-ben élünk, csak időnként hazalátogatunk Magyarországra. Na igen és a másik hülyeség az álmomban, az Lili és én. Ugyanis mi a való világban ki nem állhatjuk egymást. Mindig is rivalizáltunk egymással. Ilyen unokahúgot nem kívánok senkinek. Vele ellentétben, az anyukáját, azaz a nénikémet, Emily-t nagyon szeretem. Ő nem tehet róla, hogy az Isten ilyen lánnyal áldotta meg. És pechemre ma vele kell ebédelnem, és mivel jön a nyár, egész nyáron velünk fog lakni. Emily-nek pedig a munkája miatt otthon kell maradnia. Szuper.
Nagy lassúsággal kikászálódtam az ágyamból, majd bementem a fürdőbe mosakodni és fogat mosni, aztán felöltöztem és kimentem Nolan-hez, majd meghívtam őt is ebédre.
-Szia kincsem, de rég láttalak. Hogy te milyen gyorsan megnőttél. Gyönyörű lettél. -ölelt meg és áradozott rólam a nénikém, amire Lili csak megforgatta a szemét és elkezdett idiótán tátogni, mintha utánozná az anyját.
-Neked is szia 'drága' unokahúgom! -szóltam oda szarkasztikusan és indultam felé ölelésre tárt karokkal. Persze nem akartam én megölelni, csak tudtam hogy ezzel az őrületbe fogom kergetni.
-Milyen jól nézel ki..Már nem olyanok a fogaid, mint egy kerítés.. -mondta a képembe vigyorogva a az 'unokahúgocskám'.
-És ki ez a szépfiú? -nézett a ringyó Nolan-re.
-Khhm...Nolan vagyok. -szólt zavartan, miközben majdnem félrenyelt. -Nikki a barátnőm. -közölte vele, mire csak mosolygott tovább idiótán.
-Sajnállak szépfiú.- eskü, mindjárt megfojtom.
-Óhh...milyen kedves. Te sem panaszkodhatsz..Fogytál 1 kilót.. -ezt a kijelentésemet lehet nem nézték jól szemmel a többiek, dehát ő kezdte..Lili mosolya is lefagyott az arcán. Nála ugyanis mindig kényes téma volt a súlya. Nem kövér, egyébként nagyon csinos. De ő csontsovány szeretne lenni.
-Nikki! Nem lehetne, hogy végre úgy ebédeljünk, hogy ne kiabálással kezdődjön minden?! -emelte meg a hangját anya.
-Dehogynem. Én nyugodt vagyok..Neked is annak kellene lenned. -a nyugodtságom valamiért idegesítette anyát. Persze, hiszen szerinte ez nem normális, hogy így szekáljuk egymást és ezek után is nyugodt maradok. Aztán nagy nehezen elkezdtük az ebédelést. Miközben ettünk nagyon fura fejeket vágott Nolan. Nem igazán tudtam, mire véljem a viselkedését. Mikor befejeztük, felmentünk a szobámba.
-Hé..mivan veled? Tök furi voltál lent.. Mi ütött beléd? -kérdeztem tőle kíváncsian.
-Semmi csak az unokahúgod állandóan rugdosott az asztal alatt. -mondta kicsit félőn.
-Áhh a cafka. Tuti, hogy csak engem akar idegesíteni. -szorítottam össze fogaim. Éppen mondani akartam valamit Nolan-nak, amikor az ajtó kinyílt és elsőnek csak pink bőröndöket láttam, majd a gazdáját is megpillantottam. Na ne.
-Te meg mit keresel itt a bőröndjeiddel? -rohantam felé.
-Áhh, nem említették? Közös szobánk lesz. Ugye milyen szupcsi? -a francba, miért kell mindent anyának elrontania. Miért nem mehetett volna abba az üres szobába, ahol felesleges cuccok vannak. Kipakolták volna vagy valami.
-Az.. -mondtam egyhangúan. -És..hol szeretnél aludni? Ugyanis, ha látod, itt csak egy ágy van.
-Szívem, nem lesz probléma, anyukád azt mondta van egy plusz ágy és azt bepakolják nekem ide. Szóval ne aggódj. -mondta kényes hangjával társítva, vigyorogva.
-Óhh..hidd el, egy percig sem tettem. -emeltem fel tenyereimet.
-Kicsim, nekem most mennem kell. Majd beszélünk. -mondta Nolan zavartan.
-Már is? Mi lenne, ha elmennénk valahova együtt? -mosolyogtam kék szemeibe.
-Nem lehet..anyával elmegyünk a nagyihoz, hosszú út lesz.
-Áhh értem. Akkor majd beszélünk. -mondtam neki lehangoltan.
-Szeretlek. -emelte fel az állam a kezével, majd megcsókolt.
-Khhhmmm.. -szólt közbe Lili. A szemét. -Tudod, egyedül nem bírom el az ágyat és a cuccokat, szóval magától sem sétálnak ide. -állt karbafont kézzel előttünk. Erre csak megforgattam a szemeim és elindultam lefelé kézen fogva Nolan-el, Lili pedig utánunk. Miután elment a pasim, segítettem Lilinek, bár a 'segítettem' szót helyettesíteni kellene a 'mindenténcsináltam' szóval. Persze, eközben is húzta végig az agyam. Mire mindent felpakoltam, alig vártam, hogy beessek az ágyamba. Ezt meg is tettem, de a pihenőmet ezúttal ez a boszi a kornyikálásával szakította meg. Rémes hangja van. És ráadásul head set-en hallgatta a zenét és akárhogy ordibáltam neki, hogy fogja be, nem hallotta. Vagy csak úgy tett, mint aki nem hallja. Aztán már mikor kezdtem megszokni a hangzavart, a telefonom hangos csörgése zavart meg.
-Ilyen nincs! 'Zavarjuk meg mindenképpen Nikki-t' nap van? -ordítottam el magam.
-Ki az? -ordítottam a telefonba.
-Ohh..Rydel vagyok, de ha nem alkalmas, akkor később visszahívlak. -hallottam ijedt hangját rég nem látott barátnőmnek
-Mi? Nem, dehogy is. A te hangod a napom megmentője Delly. El sem tudod képzelni, mit élek át most. -kezdtem el panaszkodni neki.
-Szia Nikki! -hallottam a háttérből egy fiú hangját.
-Ki volt az? -kérdeztem mosolyogva.
-Áh csak Riker. -nevetett Rydel.
-Istenem, milyen régen beszéltem vele. És milyen régen láttam. Úgy ahogy téged is és Rocky-t, Ryland-et, Ratliff-et és... -szomorodtam el a mondat végére.
-És Ross-t. -fejezte be a mondatom.
-Igen. -feleltem.
-És mi a baj? Miért van rossz napod? -érdeklődött az imént hallottak után.
-Uhm..mind1, ez hosszú, majd online chat-en leírom.
-Vagy máshogy..
-Hmm? Ezt nem értem.
-Mind1..Figyelj, lenne egy nagyon jó meglepim. Illetve meglepink. Holnap. Úgyhogy legyen bekapcsolva a telód. -mondta úgy, hogy közben egy is huncutságot véltem a hangjában.
-Nee, Delly, tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket! -kíváncsiskodtam.
-De ez tényleg nagyon jó lesz. -válaszolt, majd közölte, hogy most dolga van és hogy ne tűnjek el, mert keresni fog. Szóval el is köszöntünk. Este 10 óráig minden ment tovább ugyanúgy, mint eddig, egymással veszekedtünk Lilivel, anya velem, hogy miért nem hagyom Lili-t, közben meg mindig ő kezdi, apa meg fáradt és azért ideges, mert nincs nyugalom a házban. Aztán jött egy mentő öv. Az én megmentőm. Nolan. Fél 11-kor, hallottam az ablakon a kopogást, melyeket a kis kövek okoznak, majd odaszaladtam, s kinéztem rajta. ott állt lent az én cuki pasim. Több sem kellett, kimásztam az ablakon. Anyáék nem szeretik, ha Nolan-el mászkálok késő este, ezért nem is szóltam nekik. Lili meg hallgatja még mindig a kütyüjét, ha felrobbanna a ház, azt sem venné észre.
-Már haza is értetek a nagyidtól ? -kérdeztem csodálkozóan.
-Honnan? -tekintetében zavartságot észleltem.
-Há..a nagymamádtól. Azt mondtad elmentek anyukáddal..
-Óhh hogy a mamától.. Hát persze.. -ez kicsit érdekes volt. De mind1.
-Nem megyünk el hozzánk? Nálunk nincsenek idegesítő unokahúgok. -mosolygott huncutul, kezei pedig szép lassan átkarolták a derekam, s szorosan magához húzott.
-Nem is tudom.. Kicsit késő van..
-Nyugi már biztosan alszik már mindenki. -csókolt meg.
-Lili nem.. -mondtam két csók között.
-Ő nem számít.. Nem foglalkozik vele..sztem örül, hogy nem vagy ott. -nyomta a homlokát a homlokomhoz.
-Na jó..menjünk akkor.. -el is indultunk csendben, nehogy valaki észrevegyen minket. Mikor odaértünk Nolan-hez, azonnal a szobájába vettük az irányt. Kikerestünk egy filmet és elindítottuk, s közben leültünk az ágyra a háttámlának támaszkodva. Kb 15-20 perce tarthatott a film, amikor Nolan mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt. Egyre erősebben, vadabbul csókolt. Kezei lassan lerántották rólam a pólót. Szerencsére ekkor észbe kaptam.
-Nolan..ne.. ne.. -kérleltem, de mint aki meg sem hallotta. -Nolan, állj le! -mondtam neki határozottabban. ---De nem értem... Miért nem akarod? Nem bírsz? -ez elég hülyén jött ki..
-Nem..bírsz? Szerinted veled lennék, ha nem "bírnálak"? És ha tudni akarod, azért nem akarom ezt, mert alig 2 hónapja járunk és ilyen könnyen tuti nem adom meg magam.. Ha szeretsz, akkor tudsz várni. -érveltem már kicsit mérgesen.
-Ahan..Jake-et nem várattad idáig. 1 hónapja sem jártatok.. Ja nem. Mert nem is jártatok. De megdugattad magad vele. Az egyik legjobb haveroddal. -már ordibált velem. Nem értem, hogy kelhetett ki így magából.
-Áááh..szóval téged az zavar, hogy még mindig szoktam vele lógni? Egyébként, ami a múltamban történt, ahhoz semmi közöd, az számít, ami most van. -már én is hangosabban adtam a tudatára a dolgokat.
-Hát, ami most van, nem tudom, hogy kell-e..
-Tudod mit? Már én sem vagyok benne biztos. -felkaptam a felsőm és hazamentem. Egész úton potyogtak a könnyeim. Hogy ismerhettem ennyire félre őt? Nagyon fájtak a szavai. Nagy nehezen felmásztam az ablakomra, és pechemre Lili még mindig fent volt.
-Lám, lám..a kis Nikki.. Mit szólnának vajon Emma néniék, ha a fülükbe jutna ez a kis titok? -próbált fenyegetni, amin azonnal felidegesítettem magam. Cseppet sem hiányzik most a szemétkedése.
-Menj..mondd el nekik! Hajrá! Indulj már! -üvöltöztem vele torkom szakadtából, de az ordibálásom végén hangom megcsuklott és elkezdtem ismét zokogni. Fejem a párnába dugtam, a takarót a fejemre és kizártam a külvilágot. Lili most nem folytatta a szekálást. Egy fél óra múlva már elfogytak a könnyeim, kezdtem megnyugodni.
-Nem kellene ennyire bíznod a hercegedben.. -tett megjegyzést, miközben a telefonját nyomkodta.
-Nem tudsz te róla semmit. -mondtam neki szemrehányóan.
-Ebbe ne menjünk bele.. -nem tudom, mit akart ezzel mondani, de nem is érdekel. Úgy is csak a szart tudja kavarni. Nem sokkal később Lili is elcsendesedett, én pedig mély álomba szenderültem. Reggel egy telefonhívásra ébredtem, majd az ablakomban megláttam valakit, akire nem számítottam..
Hát ennyi lenne ez az adag. :D Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, kövessétek tovább a blogom. Ja és komizzatok! :P Puszii :P :*
