Sziasztok! Megérkeztem a 4. fejezettel. :P Tudom, hogy lassan haladok, de nem sok időm van a blogírásra.:( De azért próbálok minél több időt tölteni ezzel. Köszönet azoknak, akik olvassák a blogom és remélem új érdeklődők is megfordulnak az oldalamon. Hát jó szórakozást akkor! :*
"-Nem kellene ennyire bíznod a hercegedben.. -tett megjegyzést, miközben a telefonját nyomkodta.
"-Nem kellene ennyire bíznod a hercegedben.. -tett megjegyzést, miközben a telefonját nyomkodta.
-Nem tudsz te róla semmit. -mondtam neki szemrehányóan.
-Ebbe
ne menjünk bele.. -nem tudom, mit akart ezzel mondani, de nem is
érdekel. Úgy is csak a szart tudja kavarni. Nem sokkal később Lili is
elcsendesedett, én pedig mély álomba szenderültem. Reggel egy
telefonhívásra ébredtem, majd az ablakomban megláttam valakit, akire nem
számítottam.."
Kimentem az erkélyre és ott állt lent szótlanul.
-Mit keresel itt? -kérdeztem fapofával.
-Téged. Lejönnél? -nem tudom, mit akar azok után, ami tegnap történt kettőnk között, de nem állok rá készen, hogy most beszélgessek vele, különben még pofán vágom "véletlen".
-Hallani sem akarok rólad, megértetted? -üvöltöztem vele, amit valószínűleg Lili is hallott.
-Na jólvan, figyelj! Értsd már meg, hogy nem akar veled beszélni, menj innen! -hmm... nem tudom elképzelni, hogy Lili talán megvédett volna engem.. Engem?
-Te most komolyan megvédtél engem vagy mi volt ez? -kérdeztem csodálkozóan.
-Ohh..persze.. Ki viselné el, hogy a füle mellett ordibálnak szerinted? Ha legközelebb drámázni akartok, menjetek ki, vagy ahova akartok. -hát igen.. Tudtam, hogy csak hátsó szándékai vannak. Mire újra kinéztem az ablakon, láttam ahogyan fejet hajtva lépked el Nolan.
A nap többi részében nem igazán történt semmi egészen délután 4-ig. Lent voltam a konyhában, beszélgettem anyával, miközben főzőcskézett valamit, de nagyon. Nem igazán láttam értelmét ennek a nyüzsgés, forgásnak. Máskor nem ugrabugrál ennyit.
-Mi van ma, anya, hogy ennyire 'konyhaördög' vagy és pörögsz, mint a búgócsiga? -néztem unottan rá, miközben a könyökömmel támasztottam az asztalt.
-Semmi különös. Nem lehet csak úgy főzni valami finomat vacsira?! -mondta, miközben ki sem nézett a fazék alól.
-Nem hagynád békén anyukádat érvényesülni?! -szólt flegmán Lili, magazin olvasás közben. Válaszul csak megforgattam a szemem. Egy 20 perc múlva ugyanúgy ültünk a fenekünkön, mint eddig, amikor csengetnek az ajtón. Ekkor anya sóhajtott egyet. Fura volt ez a sóhaj.
-Kicsim, kinyitnád? -néz rám gyanúsan anya.
-Ömm...ja. -figyeltem rá összeráncolt homlokkal.
Odaballagtam hát az ajtóhoz és kinyitottam. Szinte nem is láttam ki az, mert azonnal a nyakamba ugrott. Az illat, amit éreztem, annyira ismerős és kedves volt. Vattacukor. Istenem ez nem lehet!
-Rydeeeeel?! -öleltem meg még szorosabban, amint fejembe vágott a tudat.
-Ez meg hogy...? -nem jutottam szavakhoz.
-És Riker...és Rocky..és Ryland...és Ratliff....Stormie, Mark.... Na és Ross. -láttam meg őket Rydel háta mögött.
-Meglepetés. -szólalt meg Ross a szokásos flegma hangján. Ezek szerint nem változott semmit. De most annyira örültem nekik, hogy nem érdekelt és ő volt a második Rydel után, aki egy nagy ölelést kapott tőlem. Mikor elengedtem őt, csak megemelt szemöldökkel bámult rám.
-Lemaradtam valamiről? -kérdez rá nagy mosollyal Riker.
-Nem..a helyzet semmit sem változott. -utaltam Ross-ra.
-Azért mi is kapunk ölelést? -tárja szét karjait Rocky. Azonnal a karjaiba ugrottam, a következő pedig Riker volt, aztán Ratliff, és végül a Lynch szülők.
-Ryland, nem is tudom, emlékszel-e még rám.. Még egészen kicsi voltál, mikor utoljára láttalak. Hogy te mennyit nőttél. -be nem állt a szám. Annyi mindent mondtam volna egyszerre.
-Persze, hogy emlékszem. Téged nem lehet elfelejteni. -ölelt meg ő is, mire Ross megforgatta szemét, és besuhant mellettünk.
-Óh, bocsi, gyertek csak be. -eszméltem fel.
-Már meg volt. -kiabált Ross már bentről, aki már anyával ölelkezett.
Mindenki bement a nappaliba, ahol Lili olvasta az újságot. Mekkora illetlenség ez tőle.
-Ammm...nem tudom, emlékeztek-e Lilire, az unokahúgomra.. -kezdtem el kicsit zavarban bemutatni őt.
-Hűű, hogy te mennyit változtál! -ámult Ross, mire Lili elmosolyodott és megölelte. Majd a család többi tagját is köszöntötte egy öleléssel. Ők is emlékeztek Lilire. Kivéve Ryland, de nem firtatta ezért Lili.
-Rydel, akkor ez lett volna az a nagy meglepi? -húztam széles vigyorra a szám, miközben ölelgettem őt.
-Igen, ugye örülsz? -kérdezett vissza.
-Ez baromi hülye kérdés. Hogyne örülnék? -még mindig nem engedtem el a karjaimból, erre a többiek elkezdtek nevetni.
-Na és, mi szél hozott erre benneteket? -kérdeztem Stormie-ékat.
-Tudod, kicsim, mostanában erre fognak turnézni a babáim és úgy döntöttünk Mark-kal, hogy végleg vissza költözünk. Hiába az a néhány év, amióta elköltöztünk innen, még mindig honvágyam volt. És a gyerekeknek is. -érvelt a Lynch anyuka.
-Ennek nagyon örülök! -majd kiugrottam a bőrömből, mikor meghallottam ezt a hírt.
-És hogy megy a zenélés, gyerekek? -kérdezi anya a srácoktól.
-Igazából a fellépések nagyon kimerítenek minket, de örülünk, hogy az álmunk a megvalósulás útja felé tart. Zenélés közben vagyunk mi igazán azok, akik vagyunk. A zene összeköt minket. Így mindig együtt lehet a családunk. -mondta Ross, miközben Delly megölelte őt. Hmm..milyen bölcs fiú lett. Régebben nem volt ennyire kitartó a testvérei mellett. Bár akkor még kicsi volt. Ellenben ezzel, nem sokat változott. És még mindig utál. Istenem, milyen gyerekes.
-Nikki, veled mizu? -kérdez engem, szemtelen vigyorral.
-Képzeld el, hogy semmi, Ross! -vágtam neki vissza ugyanúgy, ahogyan ő tette.
-Ti semmit sem változtatok, gyerekesek vagytok! -tette keresztbe karjait Rydel, amire csak vállat vontam, Ross pedig el kezdett vele kötözködni, hogy ő nem gyerekes. Na persze, ez nagyon érett dolog megint.(Y)
Eközben elkezdtünk vacsorázni, és még apa is becsúszott. Természetesen ő is nagy örömmel köszöntötte a barátainkat és ő is leült közénk.
-Gondolom, most Lilivel is bepótoljátok a kimaradt pillanataitokat. -osztotta meg Riker a gondolatait mosolyogva, erre észrevettem, hogy Rydel valamit csinált vele az asztal alatt (úgy tűnt, mintha megrugdosta volna), mire Rik kérdőn nézett rá, én és Lili összenéztünk..hogy is mondjam, elég csúnyán. Kb olyan 'legszívesebbenmegfojtanálak összenézés' volt ez.
-Nem, Riker, mi nem...szóval mi nem vagyunk barátnők. -próbáltam tisztázni a helyzetet.
-Hát persze, hiszen unokatestvérek vagytok. -nevette el magát Ratliff, mire mindenki úgy bámult rá, mint valami hülyére.
-Dehát régen még olyan nagy barátnők voltatok, sülve-főve együtt lógtatok. -próbálja keresni Riker az okokat.
-Igen. Az régen volt. -kortyoltam egyet a poharamba, majd ezek után kínos csend lett.
-És meddig maradsz, Lili? -kérdezte mosolyogva tőle Ross.
-Amíg tart a nyár. -mosolygott rá vissza Lili. Ez érdekes. Engem ki nem állhat, Lilire meg össze-vissza vigyorog. Lehet, hogy bejön neki? Mindegy, nem is érdekel. Pont egymásnak valóak.
-Hahó, Lili, hozzád beszélek! Itt vagy? -lengette meg kezét előttem Rydel, így visszacsöppentem a mélálkodásaimból a valóságba.
-Jaj, persze, bocsi. -szedtem össze magam. -Mit is kérdeztél? -kérdeztem tőle kislányos tekintettel, így hátha elfeledkezik róla, hogy nem figyeltem rá.
-Azt kérdeztem, hogy ma átjönnél-e hozzánk egy kis pizsipartira. Sok dumcsiznivalónk van. -kacsintott rám Delly.
-Hát persze! -válaszoltam nagy örömmel.
-Nagyszerű. -sóhajtott fel Ross, miközben Riker oldalba bökte őt, én meg csak egy szúrós tekintetet dobtam felé. Láttam Lili arcán, hogy kissé, mintha elszomorodna és lehajtja a fejét. De most nem törődtem vele, nem ronthatja el a pillanatomat. Amikor befejeztük a vacsorát, elköszöntek anyától Lynchék és hazamentek. Én még nem mentem át velük, mert még készülődök, összepakolok meg ilyenek, Rydel pedig szintén készülődik. Felmentem boldogan a szobámba, hogy összeszedjem a szükséges cuccaim. Lili a sötét szobában ült, kezében a telefonjával, amit unottan nyomkodott. Valami belül annyira égetett. Mármint úgy értem, a szívemben olyan furát éreztem. Fenébe azzal a baromi hülye tulajdonságommal, hogy elgyengülök, ha egy szomorú emberrel van dolgom.
-Lili... -szóltam hozzá, de közben gondolkoztam rajta, hogy megtegyem-e. -Ha van kedved, nyugodtan jöhetsz velünk te is. Hidd el, jól el leszünk. -mosolyogtam rá, félve a reakciójától. De hatalmas döbbenet ült az arcomra, amikor felelt.
-Mi...? De.. te.. miért vagy velem ilyen kedves? Évek óta pokollá teszem az életed. És te mégsem haragszol rám? -nézett szinte könnyes szemekkel, ledöbbenve. Ahogy néztem a tekintetét, kifakadtak belőlem a könnyek.
-Lehet, hogy te mindig is utáltál engem, és lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy én is téged, de mégis csak az unokahúgom vagy, Lili. És szeretlek. Akár hiszed, akár nem. Azt hiszed nekem nem fájt minden egyes szó, amit hozzám vágtál, vagy amit én hozzád? De igen is nagyon nehéz volt. De miért van ez a nagy viszály köztünk? Miért gyűlölsz ennyire? -ültem az ágyra, Lilivel szembe. Ekkora már úgy potyogtak a könnyeim, mint a záporeső.
-Te tényleg nem emlékszel? Nem tudod, miért okoztál nekem fájdalmat? -kérdezett ő is sírva.
-Nem, Lili. Fogalmam sincs. -emeltem feljebb a hangom.
-Emlékszel rá, amikor még elválaszthatatlanok voltunk, ugye? -bólogattam. -És hirtelen jöttek Lynch-ék. Eleinte még minden rendben volt. Aztán fokozatosan kezdtél engem elhanyagolni.. A végén már nem is foglalkoztál velem, csak velük. -hasított belém a tudat.
-Istenem, tényleg ezt tettem? -néztem magamba, Lili csak szomorúan bólogatott. -Dehát te is sokat voltál velük is..
-Igen, de veled nem. Egyre kevesebb időt töltöttünk együtt és.... -akadt meg a hangja.
-És? Folytasd, kérlek, tudnom kell mindent! -fogtam meg a kezét.
-És végül teljesen eltávolodtunk egymástól. -hadarta el. Mintha hirtelen eszébe jutott volna ez a mondat és ezzel leplezne valami mást. Vajon titkol még valamit? Mindenesetre nem nyaggattam tovább, próbáltam inkább helyrehozni a kapcsolatunkat.
-Figyelj, Lili. Én nagyon sajnálom. Akkor még kicsi voltam, nem tudtam értékelni, azt amit az ég adott nekem. De most, ha benne vagy, soha többé nem hagylak el. Jóban rosszban melletted leszek. Biztos vagyok benne, hogy mindkettőnknek jobb lenne, ha összefognánk. -erre az unokahúgom elmosolyodott.
-Istenem, ez az az őszinte mosoly, amit olyan régóta nem láttam. Ez a mosoly az, ami olyan régóta hiányzott az életemből. Tudod, egy ideje egy üres lyuk tátong a szívemben, ami ezzel a mosollyal kezd beforrni. Ez az üres lyuk te vagy és... -most nekem is elakadt a szavam. Két ember létezik a világon, akiket szeretek és mégis fájdalmat okoznak. Az egyik Lili, a másik pedig...Ross. Még kiskoromban nagyon sokat játszottam és lógtam vele, egy bizonyos időpontig. Egy nap történt valami, ami miatt hirtelen máshogy kezdett el viselkedni velem. Mintha az az ember, akit előtte ismertem azon a napon robbanás szerűen eltűnt volna.
-Ross? -mosolygott rám enyhén, de még mindig szomorúan Lili. Még mindig ismer. Még mindig tudja, hogy mi zajlik le bennem a lelkem legmélyén.
-Igen. Tudod, régen vele is jól elvoltam. Aztán megváltozott. Az okát nem értem, lehet megbántottam, fogalmam sincs. -hajtottam le a fejem, s újra egy kövér könnycsepp bújt elő a szemem sarkából. -De ezt el ne mondd senkinek! -kezdtem el nevetni, s mutatóujjammal fenyegetőztem, mire ő is elkezdett nevetni, még mindig könnyes szemekkel.
-Beszélned kellene vele. -adott tanácsot, ami elég észszerű volt.
-Ezt nem érted. Ez túl bonyolult. Ő utál engem, meg sem hallgatna. Vagy éppen csak kiröhögne. -sóhajtottam egy nagyot.
-Ömmm, nem. Biztosan nem utál. -ellenkezett velem.
-Dehát nem láttad ma is, hogyan viselkedett velem? -tettem szét tenyereim.
-Hidd el, ő szintén csak egy olyan ember, aki ezzel próbálja leplezni a fájdalmát. Nézz csak rám. Hiszen én is ezt csináltam évekig. -törölte le a könnyem az arcomról.
-Na jó, még megfontolom. -mosolyogtam őszintén, majd fogtam egy zsepit és minden könnyem eltüntettem. -Most pedig készülődj te is, mert ma csajbulink lesz Dellyvel. -álltam fel, s fogtam meg Lili kezét, s felállítottam. -És örökre barátnők leszünk a mai naptól megígéred?
-Te és én a világ ellen. -mondta ki a 'bűvös mondatot', amit még kiskorunkban hajtogattunk, amikor összekaptunk valami kis dolgon, majd kibékültünk.
-Jaj, annyira szeretlek! -öleltem meg szorosan Lilit.
-Én is szeretlek, Nikki! -szorított magához ő is. Gondoltam fel kellene hívnom Delly-t, hogy Lili is jön, ne érje meglepetés. Persze, mikor közöltem vele, hogy az unokahúgom is jön, nem volt valami bőbeszédű, csodálkozott, miért is viszem magammal, mikor ki nem állhatom. De most ezt túl hosszú lett volna neki itt elmondani, úgyis nála alszunk, lesz idő mindenre.
Ez a meghitt beszélgetés Lilivel eltartott kb. egy fél óráig, plusz a készülődés is beletelt ennyibe, úgyhogy egy órával később értünk oda Rydel-hez. Mindent elmeséltem Delly-nek A-tól Z-ig, ami az elmúlt egy órában történt és még sok mást, ami eddig történt velünk, mióta nem láttuk egymást. Szóba kerültek a pasik is. Elmondtam Rydel-nek, hogy Nolan-el jártam, de még gondolkozok rajta, hogy visszafogadjam-e. Erre Lili fellázadt.
-Mi? Hogy meggondolod? Te nem vagy normális. Azok után, amit tett.. Szerintem csak le akart fektetni. Hidd el, az ilyen pasik csak arra mennek. -kelt ki magából. Igazából nem értettem, miért haragszik rá ennyire.
-Dehát Lili, nem is ismered őt. -mondtam neki mosolyogva.
-Na figyelj, amit most mondok, nem azért van, hogy a képedbe toljam, hanem azért, hogy észhez térj. Amikor eljött hozzátok ebédre Nolan, az asztal alatt az én lábamat tapizta. Azért lettem rá utána annyira mérges. Persze, mivel akkor még 'fasirtban' voltunk, nem mondhattam azt, hogy meg akarlak védeni tőle, ahhoz túl makacs voltam. -világosított fel Lili.
-Mekkora egy tuskó, görény ez az állat. AArrgggghh.. -dühöngtem mérgemben.
Még egy óráig kibeszéltük a pasikat, aztán a következő téma Ross-ra terelődött.
-És meddig akarjátok még ezt csinálni Ross-al? -kérdezte Rydel, miközben a körmét reszelte. Erre Lili elkezdett köhögni, mintha félre nyelt volna. Majd felkapta a fejét Delly.
-Ti titkoltok előlem valamit! -abba hagyta a körömreszelést és mélyen a szemembe nézett. Így kénytelen voltam neki is beszélni arról, amit Lilinek is elmondtam.
-Ezt tényleg meg kell beszélnetek. Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert ismerem az öcsémet. Gyerekes, sértődős és makacs. De csak így tisztázhatjátok a helyzetet. Hiszen régen még annyira jó volt minden. Úgy értem köztetek is. -tanácsolta Delly.
Aztán megint átterelődött a téma egy pár csajos dologra. Beszélgettünk egy darabig, majd úgy döntöttünk megnézünk valami csajos filmet vagy sorozatot.
Ross szemszöge
Szuper. Tündi-bündi Nikki és csapata. Hallgathatom a vinnyogását egész este, meg amíg csak élek, ha el nem költözöm innen. A szobámban próbáltam egy új dalt írni, de a gondolataim, meg a csajok viháncolása és kényeskedése miatt, nem jött össze semmi. Éppen menni akartam zuhanyozni, de az ajtóból kopogást észleltem.
-Gyere, ha fontos. -kiabáltam egyet, gondoltam Riker az, vagy Rocky. Ők szoktak ilyenkor zaklatni. De amikor megláttam, ki tipeg be a szobámba, meglepődtem.
Kimentem az erkélyre és ott állt lent szótlanul.
-Mit keresel itt? -kérdeztem fapofával.
-Téged. Lejönnél? -nem tudom, mit akar azok után, ami tegnap történt kettőnk között, de nem állok rá készen, hogy most beszélgessek vele, különben még pofán vágom "véletlen".
-Hallani sem akarok rólad, megértetted? -üvöltöztem vele, amit valószínűleg Lili is hallott.
-Na jólvan, figyelj! Értsd már meg, hogy nem akar veled beszélni, menj innen! -hmm... nem tudom elképzelni, hogy Lili talán megvédett volna engem.. Engem?
-Te most komolyan megvédtél engem vagy mi volt ez? -kérdeztem csodálkozóan.
-Ohh..persze.. Ki viselné el, hogy a füle mellett ordibálnak szerinted? Ha legközelebb drámázni akartok, menjetek ki, vagy ahova akartok. -hát igen.. Tudtam, hogy csak hátsó szándékai vannak. Mire újra kinéztem az ablakon, láttam ahogyan fejet hajtva lépked el Nolan.
A nap többi részében nem igazán történt semmi egészen délután 4-ig. Lent voltam a konyhában, beszélgettem anyával, miközben főzőcskézett valamit, de nagyon. Nem igazán láttam értelmét ennek a nyüzsgés, forgásnak. Máskor nem ugrabugrál ennyit.
-Mi van ma, anya, hogy ennyire 'konyhaördög' vagy és pörögsz, mint a búgócsiga? -néztem unottan rá, miközben a könyökömmel támasztottam az asztalt.
-Semmi különös. Nem lehet csak úgy főzni valami finomat vacsira?! -mondta, miközben ki sem nézett a fazék alól.
-Nem hagynád békén anyukádat érvényesülni?! -szólt flegmán Lili, magazin olvasás közben. Válaszul csak megforgattam a szemem. Egy 20 perc múlva ugyanúgy ültünk a fenekünkön, mint eddig, amikor csengetnek az ajtón. Ekkor anya sóhajtott egyet. Fura volt ez a sóhaj.
-Kicsim, kinyitnád? -néz rám gyanúsan anya.
-Ömm...ja. -figyeltem rá összeráncolt homlokkal.
Odaballagtam hát az ajtóhoz és kinyitottam. Szinte nem is láttam ki az, mert azonnal a nyakamba ugrott. Az illat, amit éreztem, annyira ismerős és kedves volt. Vattacukor. Istenem ez nem lehet!
-Rydeeeeel?! -öleltem meg még szorosabban, amint fejembe vágott a tudat.
-Ez meg hogy...? -nem jutottam szavakhoz.
-És Riker...és Rocky..és Ryland...és Ratliff....Stormie, Mark.... Na és Ross. -láttam meg őket Rydel háta mögött.
-Meglepetés. -szólalt meg Ross a szokásos flegma hangján. Ezek szerint nem változott semmit. De most annyira örültem nekik, hogy nem érdekelt és ő volt a második Rydel után, aki egy nagy ölelést kapott tőlem. Mikor elengedtem őt, csak megemelt szemöldökkel bámult rám.
-Lemaradtam valamiről? -kérdez rá nagy mosollyal Riker.
-Nem..a helyzet semmit sem változott. -utaltam Ross-ra.
-Azért mi is kapunk ölelést? -tárja szét karjait Rocky. Azonnal a karjaiba ugrottam, a következő pedig Riker volt, aztán Ratliff, és végül a Lynch szülők.
-Ryland, nem is tudom, emlékszel-e még rám.. Még egészen kicsi voltál, mikor utoljára láttalak. Hogy te mennyit nőttél. -be nem állt a szám. Annyi mindent mondtam volna egyszerre.
-Persze, hogy emlékszem. Téged nem lehet elfelejteni. -ölelt meg ő is, mire Ross megforgatta szemét, és besuhant mellettünk.
-Óh, bocsi, gyertek csak be. -eszméltem fel.
-Már meg volt. -kiabált Ross már bentről, aki már anyával ölelkezett.
Mindenki bement a nappaliba, ahol Lili olvasta az újságot. Mekkora illetlenség ez tőle.
-Ammm...nem tudom, emlékeztek-e Lilire, az unokahúgomra.. -kezdtem el kicsit zavarban bemutatni őt.
-Hűű, hogy te mennyit változtál! -ámult Ross, mire Lili elmosolyodott és megölelte. Majd a család többi tagját is köszöntötte egy öleléssel. Ők is emlékeztek Lilire. Kivéve Ryland, de nem firtatta ezért Lili.
-Rydel, akkor ez lett volna az a nagy meglepi? -húztam széles vigyorra a szám, miközben ölelgettem őt.
-Igen, ugye örülsz? -kérdezett vissza.
-Ez baromi hülye kérdés. Hogyne örülnék? -még mindig nem engedtem el a karjaimból, erre a többiek elkezdtek nevetni.
-Na és, mi szél hozott erre benneteket? -kérdeztem Stormie-ékat.
-Tudod, kicsim, mostanában erre fognak turnézni a babáim és úgy döntöttünk Mark-kal, hogy végleg vissza költözünk. Hiába az a néhány év, amióta elköltöztünk innen, még mindig honvágyam volt. És a gyerekeknek is. -érvelt a Lynch anyuka.
-Ennek nagyon örülök! -majd kiugrottam a bőrömből, mikor meghallottam ezt a hírt.
-És hogy megy a zenélés, gyerekek? -kérdezi anya a srácoktól.
-Igazából a fellépések nagyon kimerítenek minket, de örülünk, hogy az álmunk a megvalósulás útja felé tart. Zenélés közben vagyunk mi igazán azok, akik vagyunk. A zene összeköt minket. Így mindig együtt lehet a családunk. -mondta Ross, miközben Delly megölelte őt. Hmm..milyen bölcs fiú lett. Régebben nem volt ennyire kitartó a testvérei mellett. Bár akkor még kicsi volt. Ellenben ezzel, nem sokat változott. És még mindig utál. Istenem, milyen gyerekes.
-Nikki, veled mizu? -kérdez engem, szemtelen vigyorral.
-Képzeld el, hogy semmi, Ross! -vágtam neki vissza ugyanúgy, ahogyan ő tette.
-Ti semmit sem változtatok, gyerekesek vagytok! -tette keresztbe karjait Rydel, amire csak vállat vontam, Ross pedig el kezdett vele kötözködni, hogy ő nem gyerekes. Na persze, ez nagyon érett dolog megint.(Y)
Eközben elkezdtünk vacsorázni, és még apa is becsúszott. Természetesen ő is nagy örömmel köszöntötte a barátainkat és ő is leült közénk.
-Gondolom, most Lilivel is bepótoljátok a kimaradt pillanataitokat. -osztotta meg Riker a gondolatait mosolyogva, erre észrevettem, hogy Rydel valamit csinált vele az asztal alatt (úgy tűnt, mintha megrugdosta volna), mire Rik kérdőn nézett rá, én és Lili összenéztünk..hogy is mondjam, elég csúnyán. Kb olyan 'legszívesebbenmegfojtanálak összenézés' volt ez.
-Nem, Riker, mi nem...szóval mi nem vagyunk barátnők. -próbáltam tisztázni a helyzetet.
-Hát persze, hiszen unokatestvérek vagytok. -nevette el magát Ratliff, mire mindenki úgy bámult rá, mint valami hülyére.
-Dehát régen még olyan nagy barátnők voltatok, sülve-főve együtt lógtatok. -próbálja keresni Riker az okokat.
-Igen. Az régen volt. -kortyoltam egyet a poharamba, majd ezek után kínos csend lett.
-És meddig maradsz, Lili? -kérdezte mosolyogva tőle Ross.
-Amíg tart a nyár. -mosolygott rá vissza Lili. Ez érdekes. Engem ki nem állhat, Lilire meg össze-vissza vigyorog. Lehet, hogy bejön neki? Mindegy, nem is érdekel. Pont egymásnak valóak.
-Hahó, Lili, hozzád beszélek! Itt vagy? -lengette meg kezét előttem Rydel, így visszacsöppentem a mélálkodásaimból a valóságba.
-Jaj, persze, bocsi. -szedtem össze magam. -Mit is kérdeztél? -kérdeztem tőle kislányos tekintettel, így hátha elfeledkezik róla, hogy nem figyeltem rá.
-Azt kérdeztem, hogy ma átjönnél-e hozzánk egy kis pizsipartira. Sok dumcsiznivalónk van. -kacsintott rám Delly.
-Hát persze! -válaszoltam nagy örömmel.
-Nagyszerű. -sóhajtott fel Ross, miközben Riker oldalba bökte őt, én meg csak egy szúrós tekintetet dobtam felé. Láttam Lili arcán, hogy kissé, mintha elszomorodna és lehajtja a fejét. De most nem törődtem vele, nem ronthatja el a pillanatomat. Amikor befejeztük a vacsorát, elköszöntek anyától Lynchék és hazamentek. Én még nem mentem át velük, mert még készülődök, összepakolok meg ilyenek, Rydel pedig szintén készülődik. Felmentem boldogan a szobámba, hogy összeszedjem a szükséges cuccaim. Lili a sötét szobában ült, kezében a telefonjával, amit unottan nyomkodott. Valami belül annyira égetett. Mármint úgy értem, a szívemben olyan furát éreztem. Fenébe azzal a baromi hülye tulajdonságommal, hogy elgyengülök, ha egy szomorú emberrel van dolgom.
-Lili... -szóltam hozzá, de közben gondolkoztam rajta, hogy megtegyem-e. -Ha van kedved, nyugodtan jöhetsz velünk te is. Hidd el, jól el leszünk. -mosolyogtam rá, félve a reakciójától. De hatalmas döbbenet ült az arcomra, amikor felelt.
-Mi...? De.. te.. miért vagy velem ilyen kedves? Évek óta pokollá teszem az életed. És te mégsem haragszol rám? -nézett szinte könnyes szemekkel, ledöbbenve. Ahogy néztem a tekintetét, kifakadtak belőlem a könnyek.
-Lehet, hogy te mindig is utáltál engem, és lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy én is téged, de mégis csak az unokahúgom vagy, Lili. És szeretlek. Akár hiszed, akár nem. Azt hiszed nekem nem fájt minden egyes szó, amit hozzám vágtál, vagy amit én hozzád? De igen is nagyon nehéz volt. De miért van ez a nagy viszály köztünk? Miért gyűlölsz ennyire? -ültem az ágyra, Lilivel szembe. Ekkora már úgy potyogtak a könnyeim, mint a záporeső.
-Te tényleg nem emlékszel? Nem tudod, miért okoztál nekem fájdalmat? -kérdezett ő is sírva.
-Nem, Lili. Fogalmam sincs. -emeltem feljebb a hangom.
-Emlékszel rá, amikor még elválaszthatatlanok voltunk, ugye? -bólogattam. -És hirtelen jöttek Lynch-ék. Eleinte még minden rendben volt. Aztán fokozatosan kezdtél engem elhanyagolni.. A végén már nem is foglalkoztál velem, csak velük. -hasított belém a tudat.
-Istenem, tényleg ezt tettem? -néztem magamba, Lili csak szomorúan bólogatott. -Dehát te is sokat voltál velük is..
-Igen, de veled nem. Egyre kevesebb időt töltöttünk együtt és.... -akadt meg a hangja.
-És? Folytasd, kérlek, tudnom kell mindent! -fogtam meg a kezét.
-És végül teljesen eltávolodtunk egymástól. -hadarta el. Mintha hirtelen eszébe jutott volna ez a mondat és ezzel leplezne valami mást. Vajon titkol még valamit? Mindenesetre nem nyaggattam tovább, próbáltam inkább helyrehozni a kapcsolatunkat.
-Figyelj, Lili. Én nagyon sajnálom. Akkor még kicsi voltam, nem tudtam értékelni, azt amit az ég adott nekem. De most, ha benne vagy, soha többé nem hagylak el. Jóban rosszban melletted leszek. Biztos vagyok benne, hogy mindkettőnknek jobb lenne, ha összefognánk. -erre az unokahúgom elmosolyodott.
-Istenem, ez az az őszinte mosoly, amit olyan régóta nem láttam. Ez a mosoly az, ami olyan régóta hiányzott az életemből. Tudod, egy ideje egy üres lyuk tátong a szívemben, ami ezzel a mosollyal kezd beforrni. Ez az üres lyuk te vagy és... -most nekem is elakadt a szavam. Két ember létezik a világon, akiket szeretek és mégis fájdalmat okoznak. Az egyik Lili, a másik pedig...Ross. Még kiskoromban nagyon sokat játszottam és lógtam vele, egy bizonyos időpontig. Egy nap történt valami, ami miatt hirtelen máshogy kezdett el viselkedni velem. Mintha az az ember, akit előtte ismertem azon a napon robbanás szerűen eltűnt volna.
-Ross? -mosolygott rám enyhén, de még mindig szomorúan Lili. Még mindig ismer. Még mindig tudja, hogy mi zajlik le bennem a lelkem legmélyén.
-Igen. Tudod, régen vele is jól elvoltam. Aztán megváltozott. Az okát nem értem, lehet megbántottam, fogalmam sincs. -hajtottam le a fejem, s újra egy kövér könnycsepp bújt elő a szemem sarkából. -De ezt el ne mondd senkinek! -kezdtem el nevetni, s mutatóujjammal fenyegetőztem, mire ő is elkezdett nevetni, még mindig könnyes szemekkel.
-Beszélned kellene vele. -adott tanácsot, ami elég észszerű volt.
-Ezt nem érted. Ez túl bonyolult. Ő utál engem, meg sem hallgatna. Vagy éppen csak kiröhögne. -sóhajtottam egy nagyot.
-Ömmm, nem. Biztosan nem utál. -ellenkezett velem.
-Dehát nem láttad ma is, hogyan viselkedett velem? -tettem szét tenyereim.
-Hidd el, ő szintén csak egy olyan ember, aki ezzel próbálja leplezni a fájdalmát. Nézz csak rám. Hiszen én is ezt csináltam évekig. -törölte le a könnyem az arcomról.
-Na jó, még megfontolom. -mosolyogtam őszintén, majd fogtam egy zsepit és minden könnyem eltüntettem. -Most pedig készülődj te is, mert ma csajbulink lesz Dellyvel. -álltam fel, s fogtam meg Lili kezét, s felállítottam. -És örökre barátnők leszünk a mai naptól megígéred?
-Te és én a világ ellen. -mondta ki a 'bűvös mondatot', amit még kiskorunkban hajtogattunk, amikor összekaptunk valami kis dolgon, majd kibékültünk.
-Jaj, annyira szeretlek! -öleltem meg szorosan Lilit.
-Én is szeretlek, Nikki! -szorított magához ő is. Gondoltam fel kellene hívnom Delly-t, hogy Lili is jön, ne érje meglepetés. Persze, mikor közöltem vele, hogy az unokahúgom is jön, nem volt valami bőbeszédű, csodálkozott, miért is viszem magammal, mikor ki nem állhatom. De most ezt túl hosszú lett volna neki itt elmondani, úgyis nála alszunk, lesz idő mindenre.
Ez a meghitt beszélgetés Lilivel eltartott kb. egy fél óráig, plusz a készülődés is beletelt ennyibe, úgyhogy egy órával később értünk oda Rydel-hez. Mindent elmeséltem Delly-nek A-tól Z-ig, ami az elmúlt egy órában történt és még sok mást, ami eddig történt velünk, mióta nem láttuk egymást. Szóba kerültek a pasik is. Elmondtam Rydel-nek, hogy Nolan-el jártam, de még gondolkozok rajta, hogy visszafogadjam-e. Erre Lili fellázadt.
-Mi? Hogy meggondolod? Te nem vagy normális. Azok után, amit tett.. Szerintem csak le akart fektetni. Hidd el, az ilyen pasik csak arra mennek. -kelt ki magából. Igazából nem értettem, miért haragszik rá ennyire.
-Dehát Lili, nem is ismered őt. -mondtam neki mosolyogva.
-Na figyelj, amit most mondok, nem azért van, hogy a képedbe toljam, hanem azért, hogy észhez térj. Amikor eljött hozzátok ebédre Nolan, az asztal alatt az én lábamat tapizta. Azért lettem rá utána annyira mérges. Persze, mivel akkor még 'fasirtban' voltunk, nem mondhattam azt, hogy meg akarlak védeni tőle, ahhoz túl makacs voltam. -világosított fel Lili.
-Mekkora egy tuskó, görény ez az állat. AArrgggghh.. -dühöngtem mérgemben.
Még egy óráig kibeszéltük a pasikat, aztán a következő téma Ross-ra terelődött.
-És meddig akarjátok még ezt csinálni Ross-al? -kérdezte Rydel, miközben a körmét reszelte. Erre Lili elkezdett köhögni, mintha félre nyelt volna. Majd felkapta a fejét Delly.
-Ti titkoltok előlem valamit! -abba hagyta a körömreszelést és mélyen a szemembe nézett. Így kénytelen voltam neki is beszélni arról, amit Lilinek is elmondtam.
-Ezt tényleg meg kell beszélnetek. Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert ismerem az öcsémet. Gyerekes, sértődős és makacs. De csak így tisztázhatjátok a helyzetet. Hiszen régen még annyira jó volt minden. Úgy értem köztetek is. -tanácsolta Delly.
Aztán megint átterelődött a téma egy pár csajos dologra. Beszélgettünk egy darabig, majd úgy döntöttünk megnézünk valami csajos filmet vagy sorozatot.
Ross szemszöge
Szuper. Tündi-bündi Nikki és csapata. Hallgathatom a vinnyogását egész este, meg amíg csak élek, ha el nem költözöm innen. A szobámban próbáltam egy új dalt írni, de a gondolataim, meg a csajok viháncolása és kényeskedése miatt, nem jött össze semmi. Éppen menni akartam zuhanyozni, de az ajtóból kopogást észleltem.
-Gyere, ha fontos. -kiabáltam egyet, gondoltam Riker az, vagy Rocky. Ők szoktak ilyenkor zaklatni. De amikor megláttam, ki tipeg be a szobámba, meglepődtem.



