Sziasztok! A nevem Nicole Peterson. A barátaimnak csak Nikki. :D Az anyám magyar származású hölgy (Emma Peterson), az apám pedig angol (Tom Peterson). Születésemkor a szüleim elhatározták, hogy Magyarországon fognak élni velem, Budapesten. Anya perfektül beszél angolul, viszont apa...nos neki akadtak nehézségei a magyar nyelvvel. Persze ez csak az elején volt így, mert mára már egészen belejött. Mindketten üzletemberek a saját cégünknél. 18 éves koromig minden jól ment itthon, most viszont, hogy eljött ez a nap is, szeretnék valami újat. Új embereket megismerni, új dolgokat, új helyeket látni...na és a legjobb barátnőmet, egyben az unokahúgomat Lilit és a nénikémet Emilyt. Emily apa húga, akinek a lánya Lili és ő is 18 éves, épp úgy, mint én, csak ő 5 hónappal fiatalabb nálam. Sokat jártak itt Magyarországon, hogy meglátogathassanak minket, és néha mi is kiruccantunk hozzájuk. Los Angelesben élnek ketten, mivel Emily és Jeff, Lili apja elváltak. Apa is ott élt egy időszakban, csak egy magyarországi üzleti úton találkozott anyával...és hát innen már tudjátok..a szerelem mindennél erősebb.:D Szóval 18 évesen rájöttem, hogy külföldre vágyódom.
Reggel van. Az óra 8:00-át ütött. Kiugrom az ágyamból, felkapom a rózsaszín köntösöm, aztán a rózsaszín mamuszom, majd kivánszorgok a konyhába. Ahogy megpillantottam a szüleim, azonnal odasiettem eléjük és az arcukra nyomok egy nagy cuppanós puszit, hozzáteszem..széles vigyorral a fejemen. Ritka pillanatok egyike. Szeretem nagyon a szüleim, de nem vagyok az a puszilkodós féle.
-Jó reggelt! Kérem a reggelim! ..Óh anya..és hagyd a mosatlan tányérokat. Ma én mosogatok! -na ez a mondat sem hagyja el többet a szám. Milyen fura kimondani.:O Közben apa a szokásos reggeli napilapját bújja, amely az arca teljes egészét takarja. Majd kijelentésemre, fél szemmel kikukkantott az újság mögül, egyik szemöldökét megemelte, aztán letette az újságot az asztalra és álmélkodva bámult rám.
-Ez a gyerek akar valamit. -szólt oda még mindig engem hesszelve anyának, aki a reggelit készítette. Ahogyan apa szavait meghallotta, elém rakta az elkészített ennivalót, leült a mellettem lévő székre, szembefordult velem, majd alaposan szemügyre vett.
-Mennyibe kerül? Ruha? Cipő? Ékszer? Mire gondolsz Nikki? -dobálja hozzám a kérdéseit kicsit izgatottan.
-Anya! -emelem feljebb a hangvételem. -Nem ruháról van szó, sem pedig cipőről és...pláne nem ékszerről. -ismertetem vele a tényeket kicsit félőn.
-Na halljam! Melyik fiú rabolta el az én egyetlen hercegnőm szívét? -szorította össze a fogait apa, mire én csak sóhajtottam egyet.
-Nyugi, apuci. Nincs semmiféle fiú. -láttam arcán a megkönnyebbülés jeleit. -Azt hiszem..sokkal komolyabb dologról lesz szó. -húztam el a szám széleit.
-Essünk túl rajta. -hunyta le anya a szemeit, miközben száját egy mély sóhaj hagyja el.
-Tudjátok...már 18 éves vagyok..és mint minden 18 éves fiatalnak szüksége van a szórakozásra..az új dolgokra. Azt hiszem ideje belevágnom a "nagybetűs életbe"...nélkületek. -tudatosítottam velük akaratom kissé szaggatottan. Erre anya csak lehajtotta fejét, s annyit mondott, hogy "tudtam", apa pedig...nos igen...apa már csak ilyen. :D
-De kislányom! Te teljesen becsavarodtál? -kerekedett el a szeme felém szegezve.
-Kérlek! Nem vagyok már kislány! -utálom, mikor így szólít. Már 18 éves vagyok. Miért kezel úgy, mint egy idióta 12 évest? -Arra gondoltam, hogy odaköltözöm Los Angelesbe Emilyhez és Lilihez. -jelentettem ki, miután megnyugodtam.
-Mi? Dehát...nagyon messze... -kapkodta a levegőt apám és zavarodottan nézett hol rám, hol pedig a földet bámuló anyámra. -Mondj már valamit Emma!
-Tom..mindketten tudtuk, hogy be fog következni ez a pillanat. A lányunk már felnőtt, meg kell tapasztalnia az életet, el kell őt engednünk, hogy megismerkedhessen a világgal. És tudod jól, hogy a húgod mellett jó kezekben lesz. Bízz a lányunkban. És Emilyben is. -na igen.. Ez egy olyan pillanata volt az életemnek, amilyet még soha nem tapasztaltam. Hogy anya ilyen laza legyen? :O Lehet a hirtelen hozott döntésemre agykárosodása lett vagy megbolondult. Csak pislogok a szavaira és, hogy ő győzködi apát, hogy engedjen el külföldre nélkülük.
-Drágám, ugye most viccelsz? Vettél be valami gyógyszert? Jól aludtál? -méregeti anyát szintén csodálkozva apa.
-Ne legyél már ilyen tyúkeszű! Engedd már azt a lányt kibontakozni! Sűrűn meglátogatjuk és ő is sűrűn fog hazarepülni! -nézett rá parancsolóan anya, ahogy az utolsó pár szava elhagyja a száját.
-Nem is tudom, mit mondjak. -töprengett el apám, majd hirtelen rám nézett. -Úgy látszik nőuralom van. -erre elmosolyodik én pedig a nyakába ugrom és agyonpuszilgatom őt is és a másik szülőmet is. -Azonnal megyek pakolni! -kiabáltam már szinte az emeletről, majd kiugrottam a bőrömből.
-Na ennyit a mosogatásról. -hallom anya mosolygó hangját.
Rengeteget pakolásztam aznap..szinte egész nap. Felhívtam Liliéket és elújságoltam neki a híreket. Azt hittem a végén mentőt kell neki hívni a végén, annyira ugrált a telefonnal a kezében..már féltem, hogy kiugrik az ablakon...:DD Megbeszéltük, hogy másnap korán reggel indulhatok is a reptérre és, amint leszállok ő és Emily ott fognak rám várni. Az estét alig bírtam végig aludni. Izgatott voltam, alig vártam az utazást.
Reggel idő előtt felkeltem. Gondolhatjátok..nem aludtam sokat. Annyira vártam a reggelt, hogy nem bírt a szemem lecsukódni. És ahogy éreztem az utazás közeledését felpattantak szemeim. Elkezdtem egyből készülődni. Lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, majd kisminkeltem magam. Maradt még egy másfél óra. Gondoltam addig hallgatok zenét. Csak úgy random beírtam Youtube-ra egy zenét, majd össze-vissza hallgattam mindent. Elkezdtem hallgatni egy számot. A címe Heart Made Up On You, az előadó R5. Nagyon megtetszett. Érdekes, hogy eddig nem találtam még rá, csak most. Meghallgattam az összes szerzeményét a bandának. Azt hiszem, tudom már mit fogok a repülőn hallgatni. Ráraktam a telefonomra a zenéket és lementem a nappaliba anyáékhoz kávézni. Elbúcsúztam tőlük és megígértem nekik, hogy jövök majd látogatni, és ahogy csak tudom, felhívom őket minden nap.
A repülőn végig aludtam az utat az újonnan felfedezett bandámat hallgatva. A leszállásnál volt egy kis gikszer. A csomagjaim rettentő nehezek voltak, így mindenkit csak feltartottam, szédelegtem, amikor éppen nem megálltam levegőt venni. Volt egy kedves fiú, aki észrevette a bénázásom és segített cipelni a pakkomat. Így nekem csak egy poggyászt kellett hurcolászni.
-Köszi, örök hálám. -lihegtem mosolyogva a képébe.
-Igazán nincs mit. Amúgy Ryland vagyok. -nyújtotta a kezét, s közben letette a bőröndöket.
-Én meg Nicole. De mindenki csak Nikkinek hív. -fogtam vele kezet. -Akkor azt hiszem innen már elboldogulok, itt találkozom az unokahúgommal. -emeltem fel a csomagjaim.
-Oké Nikki. Örülök, hogy megismertelek. -búcsúzott el mosolyogva tőlem.
-Én is Ryland. Szia.
-Szia.
Végre pár perc után megláttam Lilit és Emilyt. Odavágtáztunk egymáshoz és úgy pattogtunk egymással szemben, mint két hülyegyerek, amikor megkapják a karácsonyi ajándékukat.
-Na mi az? Engem már meg sem ölelsz? -bukkan ki Lili mögül az anyukája, Emily.
-Dehogynem! Annyira hiányoztatok! -öleltem meg őt is.
-Te is nekünk. -súgta fülembe.
Aztán szép lassan elindultunk Emily házába. Ahogy odaértünk Lili elkezdett furán viselkedni. Mintha elgondolkozott volna..talán kicsit félt is vagy nem is tudom.
-Anya.. -hallom meg Lili hangját, mely szinte már zene füleimnek. -Lenne egy ötletem..Aminek nem biztos, hogy örülni fogsz, de én nagyon szeretném.
-Kicsim, mondd, mert kezdesz megijeszteni! -kérlelte őt.
-Szóval..emlékszel, amikor azt mondtad, hogy 18 éves koromban megkaphatom azt a házat, amit vettetek nekem? -hadarta el mondandóját a lány.
-Áhhh...szóval erre akartál kilyukadni. -reagál rá Emily.
-Igen és azt mondtad, hogy ha lesz valaki, akivel odamennék, akkor nem lesz ellenedre. És most itt van Nikki. -eresztett el a végén egy erőltetett, félő mosolyt.
-Na rendben. De csak, mert annyira imádlak benneteket. -ölelt meg minket egyszerre, vagyis ezt igennek vehetjük. Igen jó ötletei vannak az én barátnőmnek.
Elkérte Lili a másik ház kulcsait, felkapta a kocsikulcsot, majd mentünk is az új lakásunkba.
-Ez nagyon zsír! -nézek körül tátott szájjal.
-Igen...az! -teszi ugyanezt Lili, mint aki még nem is látta a kecót.
Eldöntöttük, ki melyik szobába alszik és indultunk is pakolni. Ahogy kinyitottam az egyik bőröndöt, pakoltam is be a gardróbba a cuccaimat. Aztán kitártam a másik csomagot is, amire szemeim teljesen elkerekedtek.
-Ez meg...Férfi póló? Rövidnadrág..de az is fiús. Jaj neee...ezek nem az én cumóim! -ordítom el magam, mire Lili besiet. -Nézd ezt! -nyomtam a képébe egy férfi inget. -És ezeket is.. -dobáltam ki mindent a poggyászból. Lili meg csak vihog a hasát fogva.
-Azt hittem, te olyan 'csajos-feeling' vagy. -röhögött tovább, nekem pedig egyre csak vörösödött a fejem az idegtől.
-Nézd ezt! Itt egy telefonszám és egy cím. Felhívom. -már vettem is kezembe a telefonom, hogy tárcsázzam a számot.
-Ezt nem hiszem el..nem veszi fel senki ezt a kurva telefont. -üvöltök bele a készülékbe.
-Figyi..szerintem nem fogják meghallani a vonal túlsó végén, ha erre játszottál. -folytotta vissza nevetését Lili, de a végén nem bírta tovább, kirobbant belőle a vihorászás.
-Oké Humor Herold, segíthetnél inkább, ahelyett, hogy fetrengsz a földön. -rikácsoltam neki, aminek hatására még jobban szakadt a röhögéstől.
-Na jó én megyek. -spuriztam ki az ajtón.
-Várj, hova mész? -jön utánam az imént még a földön fekvő vihogó majom lány.
Sétáltunk kb. egy 20 percet, amikor odaértünk a keresett személy címére. Határozottan az ajtó elé sétáltam, majd bekopogtam. Akarom mondani dörömböltem.
-Mi ilyen sürgős? Megyek már! -hallok egy férfi hangot az ajtó belső térfeléről, mire határozottan közelebb állok az ajtóhoz. De amint kinyillott az, megtorpantam. Egy szőke hajú srác állt előttem. Mintha már láttam volna valahol. De mindegy nem ezért jöttem.
-Ööö...héé.. -integetett tenyerével a szemem előtt a srác, mire feleszméltem.
-Bocsi.. Összecseréltem valakivel a bőröndöm és ez a cím volt benne. Próbáltam hívni ezt a számot, de kevés sikerrel. -nyomtam a kezébe a kis kártyát, amin a cím volt és a telefonszám. S közben alaposan megfigyeltem a szőkeséget.
-Áhhh...ez biztosan Ryland-é akkor. Ez rá vall. -neveti el magát.
-Hogy mondtad? Ryland? -kérdeztem vissza, ugyanis ismerős volt nekem ez a név.
-Ki akar engem ennyire látni? -hallom a háttérből az ismerős hangot. Mikor meglát engem csak ledöbbenten mosolyog.
-Micsoda véletlen. Mi szél hozott erre? -kérdezi láthatóan örömmel.
-Mivan? Ti ismeritek egymást? -kérdezi Ross összeráncolt szemöldökkel.
-Igen..akadt egy kis nehézség a reptéren és ott ismertük meg egymást. -néztem a szöszi szemébe, melyben egy pillanatra elvesztem. -Amúgy Ryland..a cuccainkat összecseréltük. -nevetem el magam.
-Woww..Tényleg? -néz furán és elgondolkozva. -Még meg sem néztem. -nevetjük el magunkat. Kivéve Lilit. Na igen..eszembe jutott, hogy még ő is itt áll mellettem az ajtó előtt. Csak nézett Rossra és Rylandra tátott szájjal. Én meg értetlenül néztem rá.
-Gyertek be..ne álljunk itt az ajtóban, mint az idióták. -kacagta el magát a szőke fiú, akinek a nevét még mindig nem tudom. Lili még mindig furán viselkedik. Kezd érdekelni a dolog.
-Óhh..bocsi..még be sem mutatkoztam. Ross vagyok. -nyújtja felém kezét Ross mosolyogva. Annyira édesen mosolyog. Ennek hatására kiesett 1-2 perc, majd mire feleszméltem, csak furán nézett rám és még mindig várta a bemutatkozásomat.
-Áhh bocsi, csak eszembe jutott valami. Egyébként Nicole vagyok. Nikki. -fogtam végre meg a kezét, amely meleg volt, így az egész testem melegséggel töltötte el. Legszívesebben el sem engedtem volna. Ami felettébb érdekes volt, hogy még mindig ismerős nekem valahonnan Ross. -Ja és ő pedig Lili. -néztem Rossra, majd Rylandra, hiszen ez a dinka még annyira sem nyitotta ki a száját, hogy bemutatkozzon. Illetve pont, hogy a szája nyitva van, de nem mozog..xD Mire leültünk a kanapéra, az emeletről 3 fiú jött le. Egy szintén szőke hajú..eléggé hasonlít Rossra, egy hosszabb barna hajú, és egy rövid barna hajú srác. Ők is annyira ismerősek, akárcsak Ross.
-Becsajoztatok fiúk? -kérdezi a hosszúkás barna hajú fiú.
-Dehogy..Ő itt Nikki és Lili. A fiúk pedig Riker az a szőke egoista..aki a bátyánk, Rocky a balfácán..ő is a bátyánk és Ellington Ratliff, azaz Ratliff..a tökkelütött. Ő a haverunk. Ja és van egy nővérünk, akit Rydelnek hívnak csak éppen valahol plázázik. -vázolja fel Ross.
-Hééé! -szólalnak meg egyszerre a fiúk.
Ránéztem Lilire, aki még mindig szótlanul, tátott szájjal bámulta a fiúkat. Nem bírtam tovább ezt nézni.
-Lili! Mi van veled? Amióta csak megláttad őket meg sem mukkantál. -faggattam ki az unokahúgomat, miközben a fiúk nagy része a konyhába ment hozni valami üccsit.
-Szerintem csak leesett neki... -szól hozzánk Riker mosolyogva.
-De mégis mi? Én ezt nem értem. Beavatnátok? -nézek összeráncolt szemöldökkel Riker-re, mire a többi fiú is visszaér.
-Szóval te nem is ismersz minket? -érdeklődik Ross meghökkenve.
-Mert...kéne? -mosolygok hülyén, mert kb most úgy érzem magam. Erre mindenki csak összenézett. Aztán Lili a hosszú csendjátéka után először megszólal.
-Nikki..ők az R5. Egy énekes banda. Mindenki ismeri őket. Ezért is csodálkoztam, amikor megláttam az ajtóban Rosst, majd Ryland-et. -fordult velem szembe és súgta nekem ezt az infót, amit utólag nem említenék sugdolózásnak, mert mindenki hallotta, amit mondott, majd én ugyanilyen hangnemben válaszoltam neki.
-Várj..! Azt mondod, hogy... -elkezdtem a telómon babrálni, majd elindítottam az "I Want You Bad" című zenéjüket. -...ők ezek?! -mutattam rá a telefonomra, majd ránéztem a fiúkra, akik elkezdtek nekem integetni. Ez pöpec..jól beégettem magam. Itt vagyok a kedvenc bandám lakásában és nem veszem észre, hogy ők azok..akiket egy napja egész nap hallgatok.
-Akkor ezért volt annyira ismerős mindenki. -jelentem ki, ami persze csak egy gondolatnak indult, de végül hangot adtam neki. Ekkor mindenki elkezdett elismerően bólogatni.
-Most ti meséljetek! -nézett ránk Riker.
-Én itt élek már születésem óta, ő pedig -(mutat rám)- eddig Magyarországon élt, de hozzám költözött és unokatestvérek vagyunk, egyben a legjobb barátnők is. -vette el tőlem a szót Lili és hadarta el a mondatát.
-És Magyarországon is ilyen jó pasik vannak, mint mi? -karolja át a fiúkat Rocky és próbál olyan 'csábosan' mosolyogni. -erre csak elnevetem magam.
-Most mér' ? -kérdezi amolyan 'sértődötten' Riker.
-Azt hiszem mennünk kéne. -néztem az órára, majd Lilire és a fiúkra.
-Ne már..maradjatok még egy kicsit. -nézett kiskutya szemekkel Ratliff.
-Nem lehet..még össze kell pakolnunk az új kecónkba. -közli Lili a fiúkkal én pedig bólogatok.
-Akkor holnap gyertek át, már akkor biztosan itthon lesz Delly is és majd elültjük az időt valamivel. -kérlelt Ross mosolyogva, aminek nem lehet ellenállni.
-Na jó..holnap akkor folytatjuk. -mondom a többi fiúnak is, akik láthatóan örültek. Hogy mennyire tudnak ezek örülni két új embernek...xD
Aztán jött Riker és arcon puszilt minket, ugyanígy Rocky, Ryland és Ratliff, majd végül Ross jött hozzám közelebb megpuszilt és megölelt. Elmondhatatlan érzés volt a karjaiban. Egyik fiú sem váltotta ki belőlem ezt, csakis Ross. Ryland-del visszacseréltük a cumóinkat, amit majdnem elfelejtettem, pedig azért jöttünk..xD Majd elindultunk haza. Lili egész úton szinte el volt varázsolva. Csak mosolygott és Riker-t istenítette. Hihetetlen ez a lány. Nem, mintha én nem gondoltam volna Ross-ra, de én nem fogok leragadni egy fiúnál. Nem akarok bepasizni. Ross csak egy énekes és kedvességből meghívtak minket. Bár elég közvetlenek voltak hozzánk. Mikor hazaértünk, még berámoltam a gardróbomba, majd úgy döntöttem alszom egy sort.
Hát ennyi lenne az 1. fejezet. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Ha bejön nektek a sztori, jelezzetek és akkor lesz 2. fejezet is. ;) :P És tanácsokat is elfogadnék.. Jobban szeretnétek, ha a szereplők meg lennének határozva? Mert akkor raknék ki róluk képeket. De személy szerint én jobban tudok azonosulni a személyekkel, ha nem tudom, hogyan is néz ki, vagy hogy ki a karakterek megtestesítője. De ez csak az én véleményem. Egy szó, mint száz, írjátok le a véleményeiteket, ötleteiteket. ;) Puszi nektek! :*
Ááááá nagyon tetszett :D XD várom a kövit :)
VálaszTörléshozd a kövit!
VálaszTörlésköszi csajok, igyekszem hozni a 2. részt. ;) :*
VálaszTörlés