"Majd elindultunk haza. Lili egész úton szinte el volt varázsolva. Csak mosolygott és Riker-t istenítette. Hihetetlen ez a lány. Nem, mintha én nem gondoltam volna Ross-ra, de én nem fogok leragadni egy fiúnál. Nem akarok bepasizni. Ross csak egy énekes és kedvességből meghívtak minket. Bár elég közvetlenek voltak hozzánk. Mikor hazaértünk, még berámoltam a gardróbomba, majd úgy döntöttem alszom egy sort."
Másnap reggel arra keltem, hogy Lili ugrál rajtam és azt hajtogatja, hogy menjünk vásárolni. Nagy nehezen belementem, majd lementünk reggelizni, aztán készülődtünk a plázakommandóra. Minden ment a szokásos kerékvágásban, amíg..
-Mindenki le a földre!..Basszátok meg feküdjetek a földre! Ti is csinibabák! -üvöltözött velünk két fekete öltözetben lévő alak, maszkkal a fejükön. Kezükben fegyver volt. Az emberek sikítoztak, az asszonyok, gyerekek sírtak, mind leborultak a földre. A kasszánál álló hölgy fenyegetőzött, hogy kihívja a rendőrséget. Erre felfelé tartotta az egyik alak a pisztolyát és lőtt egyet. Erre mindenki ismét sikítozni és sírni kezdett. Majd ránk nézett az egyik betörő és engem, Lilit és egy szőke lányt megragadott a karunknál fogva, fegyvert tartott ránk és azzal fenyegetőzött, hogy ha valaki tenne valamit, ami nekik nem tetszik, akkor nekünk annyi. Majd lassan, a pisztolyt az emberekre tartva kihátrált velünk a két bűnöző.
-Hé! Tönkreteszitek a Hello Kitty-s táskám! -kiabált vele az a bizonyos szőke hajú lány. Igazából nem figyeltünk rá, hogy ki lehet az mellettünk, a félelemtől nem tudtunk koncentrálni. Betuszkoltak minket egy nagyobb autóba és fogalmunk sem volt, hova tartunk. Mikor bedobtak minket a kocsiba, valamit a képünkbe nyomtak. Amitől elkábultunk. Aztán már csak arra ébredtem, hogy egy üres, lepukkant, kis helységben vagyok, megkötözve. Oldalra pillantottam az éppen kelő Lilire és a szőke lányra.
-Hol vagyunk? -kérdezi a szőke csajszi.
-Fogalmam sincs. -válaszolok magam elé meredve. Majd feltűnt valami.
-Várjunk csak te nem... -ez a lány valahonnan ismerős. R5. Tuti.
-Rydel vagyok. Rydel Lynch. Kezet fognék veletek, de ebben a helyzetben ez lehetetlen. -pillantott keserves mosollyal a megkötözött kezeire.
-Én Nikki vagyok, ő pedig Lili, az unokahúgom. -néztem a még jelen pillanatban kábult unokahúgomra. -Tegnap megismerkedtünk a testvéreiddel.
-Óhh, akkor rólatok beszélt Ross és Riker. -mondta, mire eljutott a tudatáig a mondatom.
-Mi? Beszélt rólam...Riker? -kelt fel hirtelen Lili, s csillogó szemmel nézett Rydel-re. Erre kapásból elkezdtünk nevetni Rydellel, amit utóbb megbántunk, ugyanis belépett a két bűnöző.
-Mi ez a hangzavar ribancok? Ennyire jól érzitek magatokat? Hát akkor élvezzétek ki az életet, mert nem sok időtök van már rá. -röhögött rosszmájúan a két fekete alak.
-Kurvára nem vagytok viccesek! Sok dolgom van még mára, szóval jó lenne, ha elengednétek burnyákok! -kiabált velük Rydel. Erre az egyik megpofozta őt (!). Erre én és Lili elkezdtünk sírni, Rydellel szinkronba. A két férfi megunta és kimentek az ajtón.
-Szemetek! -kiabáltam utánuk, de választ nem hallottam.
-Most mi lesz velünk? -kérdezi kétségbeesetten Lili.
-Nem tudom. -válaszoltam bizonytalan hangon.
-Nálam van a telefonom. -jutott eszembe.
-Akkor vedd már elő! -kiabált rám Lili.
-Hahó! -mutattam fel a megkötözött kezeim. -A farzsebemben van.
-Várj..közelebb csusszanok és majd én kiveszem onnan. -adta az ötletet Rydel. Nagy nehezen közelebb vánszorgott és én hasra feküdtem, könnyítve a helyzeten, hogy ki tudja venni a mobilom. Siker!
-Most tárcsázom Rocky számát. -közölte Rydel.
-Szia Rocky. Rydel vagyok. Nincs sok időm, szóval kérlek nyomozzátok le, hogy honnan hívtalak, mert értünk kell jönnötök. Nagy bajban vagyunk.
Azzal le is tette a telefont.
-Mostmár csak reménykednünk kell, hogy ránk találnak. -mondta nem túl bíztatóan Rydel.
Rocky szemszöge
Éppen Rylanddel és Rossal beszélgettünk, amikor csörgött a telóm. Hmm..nem ismerem ezt a számot. Ki lehet ez ?
-Halló, kivel beszélek? -szóltam bele a készülékbe.
-Szia Rocky. Rydel vagyok. Nincs sok időm, szóval kérlek nyomozzátok le, hogy honnan hívtalak, mert értünk kell jönnötök. Nagy bajban vagyunk. -és le is csapta telefont. Rémülten bámultam a fiúkra.
-Ki volt az? -kérdezte Ryland szintén rémülten. -Delly. Nyomozd le a hívást Ryland. -utasítottam öcsémet.
-Mit mondott? -kérdezte Ross félve.
-Nagy bajban van. -hadartam el neki.
-Megvan. -csak ennyit kiáltott Ryland és már szaladtunk is a kulcsért, Ross pedig szólt a fiúknak is. Riker vezetett, a megszokottnál gyorsabban hajtott. Sokkal. De nem számított senkinek, csak Dellyért remegtünk. Mikor megtaláltuk a címet, egy lepukkant, elhagyott épületnél álltunk meg. Kiszálltunk a kocsiból és arra utasítottam a fiúkat, hogy szóródjunk szét. Én mentem a bejárati ajtóhoz a fiúk pedig szétszóródva köbe mentek. Ahogy beléptem az ajtón egy fegyveres, tetőtől talpig fekete öltözetben lévő férfi jelent meg. A fegyvert felém tartotta, már éppen lőni akart, amikor egy határozott erős rúgással Riker háton rúgta a fickót, majd a földön is behúzott neki egyet a képébe, amitől be is kábult a csávó. A fegyvert elvettük tőle, úgy haladtunk tovább. Aztán a hátunk mögött mozgást észleltünk. Már épp lőni akartam lassan megfordulva, de Ross volt az.
-Hééé te most komolyan meg akartál lőni? -nézett felém Ross elképedve.
-Öcsi te nem vagy normális. -és megöleltem Ross-t, mert egyrészt megijedtem, hiszen majdnem lelőttem őt, másrészt pedig nagyon féltettem, hogy valami baja esik.
-Erről egy szót sem senkinek, megértetted? -célozgattam az ölelésre Ross és Riker felé nézve, mire elmosolyodtak.
-Az egyik fickót elintéztem, de sietnem kell, mert magához fog térni. -figyelmeztetett minket Ross.
-Mi meg a másikat. -mondta Riker magabiztosan. -megláttunk egy ajtót, ahova azonnal benyitottunk. Ott ült bent szomorúan 3 lány megkötözve. Rydel volt az és a két új lány..Lili és Nikki (?!).
Kikötöztük őket és eldöntöttük, hogy szétosztódunk. Lilivel megy Riker, Rydellel én, Nikkivel pedig Ross. Ryland és Ratliff a ház előtt őrködtek addig.
Ross szemszöge
Miután kikötöztük a lányokat, megbeszéltük, hogy ki kivel menjen. Micsoda véletlen, hogy éppen velük történik ilyen. Óvatosan elindultunk mindannyian és kettesével mentünk szanaszét. Éppen kifele tartottunk, amikor megláttuk, hogy az egyik szemétláda elkezd mozgolódni, így egy szekrényféleség mögé lebújtunk. Közben én átkaroltam Nikki-t. Remegett a félelemtől, éreztem a heves szívverését, a mély lélegzeteit, s közben mélyen a szemébe néztem. Próbáltam a tekintetemmel üzenni neki, hogy ne féljen, míg mellettem van. Mikor a férfi felállt a földről, közelebb jött felénk, s Nikki még szorosabban hozzám bújt, fejét a mellkasomba temette, én pedig erősen szorongattam őt a karjaimban. A férfi nem vett minket észre szerencsére, majd elindult a szoba felé, ahová a lányokat rejtették. Mi pedig kibújtunk a szekrény mögül és elindultunk gyorsan a kifelé vezető ajtó felé. Mikor kiértünk az ajtón még akkor sem engedtem el a kezét, s szaladni kezdtünk a kocsi felé. Az autóban már mindenki ott volt.
-Végre már. Mi tartott ennyi ideig? Még egy menetet is lenyomtatok közben? -mérgelődött Ryland.
-Ryland, itt semmi helye a poénkodásnak! Jól vagytok? -nézett ránk Rocky, mire csak bólogattunk, s szorosan magamhoz öleltem Nikki-t. El sem engedtem őt egész úton, míg haza nem értünk.
-Értesítettük a rendőrséget. -szólt Ratliff. -Kicsim gyere ide ide, jól vagy? -ölelte meg a szerelmét, Rydel-t.
Nikki szemszöge
Végre hazaértünk. Vagyis a fiúkhoz. Leültünk a kanapéra mindannyian és csendben bámultuk a földet. Arra gondoltam, hogy hogy történhetett meg pont velem ilyen. Hiszen annyira szürkék a hétköznapjaim és most meg...egyszerre felfordul minden.
-Lányok..a biztonság kedvéért szeretném, ha ma este itt maradnátok. -fogta meg a kezünket Rydel.
-Nem is tudom, nem akarunk zavarni. -mondta válaszul Lili.
-Ugyan már, ha azt hiszitek, hogy egy ilyen nap után hazamehettek az üres házba, akkor kurvára tévedtek. -förmedt ránk Riker.
-Oké.. -kicsit megilletődtem, hogy ilyen mérgesnek láttam Riker-t.
-Bocsi, csak nagyon aggódom értetek is. -mosolyodott el Riker.
-Csajok, alszatok az én szobámban? -ugrott fel boldogan Delly. -Nagy az ágyam, mind elférünk. És akkor tarthatunk csajos partit, kisminkelhetjük magunkat, készíthetünk fotókat, énekelhetünk... -hadarta el örömében.
-Delly, szerintem ma inkább aludjatok. -nézett Ryland mosolyogva ránk.
-Hát jó..akkor holnap. -kacsintott ránk Delly.
Majd szép lassan átöltöztünk és felmentünk a szobába. Már majdnem elaludtam, amikor az ablakból valami kopogást hallottam. Pontosabban, mintha valaki dobálná az ablakot kis kövekkel. Féltem kinézni az ablakon. Mi van, ha visszajöttek az üldözők ? Lassan odamentem és félre húztam a függönyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése